Frissdiplomás konduktor a Buborék Fejlesztőházban

​Fiatal és gyönyörű, ráadásul nemrég szerezte meg konduktor diplomáját a Pető András Karon, vajon ki ő?
 
Hát persze, hogy Rusz Anett, a Bubi hírfolyamának állandó szereplője! Ő az, aki félelmet nem ismerve, magabiztosan készít oldalunkra videós tartalmakat, és rendszeresen örvendezteti meg a gyerekeket egy kis online ujjügyesítéssel, mondókázással vagy alkotással. Őt még azok is ismerik, akik sosem jártak nálunk. Most itt az alkalom, hogy egy kicsit többet is megtudjatok róla!

Sokan már az első pillanatban tudják, hogy segítő szakmára születtek. Veled is így volt?

​Fotó: MűhelyTitkokFotó - Trosztel Adrienn​

​​Amikor először jártam mozgássérült gyerekek között, erős kötődést éreztem, de nem mondhatnám, hogy azonnal tudtam, nekem velük van dolgom. Másfelé sodort az élet, és később, amikor újra szembejött velem a lehetőség, hogy konduktor legyek, már éreztem a hívást a feladatra.
 
Leragadtam a konduktor szakmánál, de a legjobb értelemben: motivál a siker, amit a gyerekekkel és a szülőkkel közösen érhetek el és élhetek meg. 

Mi az, amit a munkádban a legjobban szeretsz?

A gyerekek mosolyát, amikor megérkeznek egy órára, és elmesélik, milyen napjuk volt. Részt venni egy gyerek fejlődésében, és figyelemmel kísérni, ahogy ügyesedik, nő, változik, szinte felér egy csodával.
 
Ha sikerül elérni, hogy egy szülő megbízzon bennem és valóban együttműködő partnerként tekintsen rám, az szakmai siker. Ha a gyerek szeretetét és megbecsülését is sikerül kivívni, ezáltal hatékonyan dolgozunk  és sok kisebb-nagyobb célt érünk el, az még annál is több.
​Ajándék.

Szerinted a 21. századi családoknak milyen nehézségekkel kell szembenézniük?

​Úgy látom, hogy korunk egyik népbetegsége, hogy hajszoljuk a tökéletességet. Tökéletes anyának, apának, munkaerőnek, férjnek-feleségnek, családnak kell lenni. Csakhogy tökéletesség nem létezik! Mivel mindenkinek mást jelent, ezért végképp elérhetetlen. S miközben azon fáradozunk, hogy az „elég jó” helyett mindenből kihozzuk ezt a képzeletbeli legjobbat, túlterheltté, fáradttá és fásulttá válunk.
 
Nem marad időnk valódi, mély beszélgetésekre, szoros és hosszú ölelésekre, minőségi programokra, és jólesően csendes – vagy éppen hangos – énidőre. Szinte feloldódunk a rohanásban és a hajszában.
 
A gyerekeknek és a felnőtteknek is rengeteg megterheléssel járnak a hétköznapok.

Milyennek látod a Buborék Fejlesztőház csapatát?

Bubisnak lenni egy életérzés, ezt a gyerekek is nagyon gyorsan felismerik. Tudják, hogyha megszerettek nálunk, már hozzánk tartoznak. És mi küzdünk a sajátjainkért.
 
A csapatunknak nemcsak a dolgozók és a gyerekek, hanem a szülők is a részei. Egy család vagyunk, amelyben mindenkinek van helye az asztalnál. Bármikor kérdezhetünk, a válasz mindig azonnali és naprakész, ettől vagyunk olyan ütősek.

​Fotó: MűhelyTitkokFotó - Trosztel Adrienn

Mire számíthat, aki téged választ a Bubiban?

Mindig jókedvvel és szeretettel fogom várni a gyerekeket, és mindig közösen fogunk óra végi játékot választani. :)

Segítségre van szükséged gyermeked ellátásában? Bizonytalanságaid, kérdéseid vannak, és szeretnél szakértői véleményre támaszkodva tisztán látni? Kérj időpontot hozzánk az [email protected] e-mail-címen, és dolgozzunk együtt gyermeked fejlődéséért!